Beszédstílus, nyelvezet
Üdv újra mindenkinek! 🐼
Pár héttel ezelőtt a vizsgákra és a munkára hivatkozva szüneteltettük a bejegyzések írását és reméltük, hogy nem fogtok megharagudni érte. Teljes szívből köszönjük, ha így tettetek. 😊 Aki követte a Facebook oldalunkat, észrevehette, hogy azonban teljesen mégsem tűntünk el, hisz minden nap töretlenül – igaz, egyetlen napra megtörtem 😊 – hoztunk nektek jobbnál jobb zeneajánlókat. 🎧 Holnap érkezik a Júniusi Havi Zeneajánló, érdekes összeállítás kerekedett ki ebben a hónapban is, ajánlom minden ínyencnek. 😉
Magabiztosan kijelenthetem, a vizsgákat sikeresen lezártam, így mostantól több lehetőségem lesz nektek izgalmas témákról beszélni. 😁 Az alkotói szünet során több ötlet is megtámadott, azonban sajnos nagy részét nem volt alkalmam lejegyezni, mert mindig akkor kopogtattak az ajtón, amikor vagy fürödtem, vagy mosogattam – azok a fránya ötletek. 😁 De nem kell izgulni, még nem áll üresen az a tarsoly. 😉
Az egyik vizsgám során egy bizonyos témáról kellett ppt bemutatót készítenem és 10 percben előadnom azt – a tantárgy, illetve a téma jelenleg nem releváns. Eme tárgyat oktató Tanáromról – ha tehetek én ilyet egyáltalán – úgy érzem, kijelenthetem, hogy igazi nevelő, aki az életre tanítja diákjai. 🤔
Ugyanis, a vizsga szempontjából elvárásnak nem azt tűzte ki, hogy amit a félév során ő elmondott, mi ugyanúgy „visszaböfögjük” (elnézést a kifejezésért, de így hangzott el a mondat, s valójában teljes mértékben igazat adok minden negatív vonatkozásával egyetemben), hanem, hogy a bemutatókra való felkészülés és az előadás során, továbbá a kiértékeléskor is ezt szem előtt tartva felkészítsen a disszertációnk megvédésére, illetve majd a későbbiekben elénk táruló olyan szituációkra, mint mikor több ember előtt kell beszélnünk vagy a véleményünk, álláspontunk mellett kell kiállnunk. – Huh, ez egy igen franciásan hosszú, kacifántos és dicsőítő mondatra sikeredett. 😁
Ez a téma valószínűleg már több embernek a könyökén jön ki, kifejezetten a diákokén, ha egyáltalán van velem egykorú olvasóm 😊, azonban úgy gondolom, nem árt ilyenekről beszélni, ha már egyszer használnunk kell a nyelvünket. 😁 – NEM KELL AGGÓDNI, nem lesz szakmai agytágító a beszéd művészetéről, az nem az én feladatom – hála az Égnek. 😊
Így, egy profi bemutató megírásáról, illetve annak lehengerlő módon való előadásáról nem fogok filozofálni, mert még én sem vagyok a mestere, azonban szakkönyvet tudok ajánlani az érdeklődőknek, amely – akár egy egyetemi dolgozatról, akár a munkahelyen egy általunk készített projekt főnökök elé való tárásáról van is szó –, mindenképp hasznos útitársnak bizonyul a jövőre nézve. E könyv Nemes Orsolya prezentációs tréner, a TEDxBudapest előadója és még sok más funkció tulajdonosa 😁 nevéhez fűződik, aki a fejléccel, bemutatkozással, illusztrációkkal stb. együtt röpke 40 oldalas írásának a Powerpoint, a modern festővászon címet adta. Érdemes beleolvasgatni, igen hasznos tippeket ad kifejezetten érthető nyelvezettel. 🤔
Visszatérve a vizsgára és az eredeti témánkhoz, hadd magyarázzam el a bejegyzés címében feltett kérdést/felvetést. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem iskolás korom óta (a legtöbb esetben) ahányszor megszólalok, egy bizonyos
Előbb gondolkodj, s csak azután beszélj
intő mondat jut eszembe. Néha idegesítőnek tűnik, azonban ha jobban belegondolunk mégis van benne valami, nem gondoljátok? 🤔 Amióta az eszemet tudom, a kontakt, élő beszéddel mindig is problémáim voltak, amelyeken a különböző idegen nyelvek (román, német, angol, koreai, illetve kicsiben, mivel nem tanultam, csak hallottam a filmek/sorozatok során a japán, thai, kínai) nem kifejezetten segítettek, de mostanra már csupán akkor jönnek elő, amikor fáradt, ideges, mérges vagy stresszes vagyok – tehát szinte mindig. 😁 Ennek jelei általában kívülről (azaz a hallgatóság számára) az akadozás, saját magam kommentálása, belülről (mármint a fejemben) egy fekete homály (lábszusz, ahogy az egyik Tanárom emlegetni szokta a jelenséget 😁, illetve a szavak és nyelvtanok keveredése a különböző nyelvekkel, mint például, hogy egy szó nem jut eszembe magyarul, csupán angolul vagy más nyelven vagy rosszabb esetben egyiken sem. 😉
Természetesen ez szinte mindenkivel megesik néha, kifejezetten, ha egy olyan témáról kell beszélnie, amelyről nem az anyanyelvén informálódik. 🤔 Azonban ez nálam mindennapi esetnek számított/számít 🤔, így az évek során kialakult, hogy a saját anyanyelvemen is előre átgondolom a mondanivalómat, legyen az akár egy bemutató, akár csupán egy-két szóváltás embertársaimmal. Tudom, furán szólhat vagy nem is érthető, hogy miért is olyan más, hisz mindenki gondolkodik, mielőtt beszél (ahogy az intő mondatocska megtanította rá gyermekkorában), azonban nálam egy kissé mégis más. 😊 Valahogy úgy képzeljétek el, mint amikor egy idegen nyelven tanultok és meg kell szólalnotok rajta. Na, ugye, hogy előre végiggondoljátok a mondatot? 😁
Mindezek tetejében ugyebár sokszor még az sem mindegy, hogy milyen stílust, nyelvezetet használunk. 🤔 Vegyük például az én esetemet – természetesen ki másét vehetném? 😁
A szaknyelv minden egyes területen változó, azonban annyi közös mégis van bennük, hogy a legtöbb kifejezést csupán csak az adott környezetben lehet használni. A zenéről – mivel ugyebár azt tanulom, avagy tanítják az egyetemen 😁 – kifejezetten nehéz beszélni, hiszen mivel a maga hangzó létében megfoghatatlan, így a róla alkotott véleményt, mondandót is csupán az alig megfoghatatlan metaforák által lehet érvényesítésre juttatni, ezáltal bonyolultságából adódóan igen magas szintű szövegértésre, valamint szakmai ismeretekre van szükség, amelyet eme barokk körmondat kiválóan reprezentál. – Nyugodtan újra nekifuthattok az utolsó mondatnak, megírásakor nekem is többször kellett visszaolvasnom. 😁 Ez volt az a nyelvezet, amelyet az online oktatásnak köszönhetően – vagy inkább nem köszönném meg 😠 –, illetve a pár hónapnyi intenzív gyakorlása hiányában igenis elfelejtődött és a vizsgaidőszakban szó szerint megszenvedtem a beadandók megírásakor, valamint a bemutatók előadása során. 😭
Egy másik, a fentivel párhuzamosan futó stílus, amelyet napi szinten használok, – most fogózkodjatok meg – az a mindennapi nyelvezetem. Gondolom, nem volt nehéz kitalálni. 😁 Természetesen ez is mindenki számára ismerős, azonban itt is van egy csavar az én esetemben, ugyanis nálam ez igen instabil lábakon áll és, nem vagyok büszke rá, de igen befolyásolható … legalábbis, ami a beszédet illeti. Megmagyarázom. Mindenekelőtt a beszélt és az írott nyelvezetem meglehetősen különböző. Már több esetben is észrevettem, illetve visszajelzésként is felhívták rá a figyelmemet, hogy írás tekintetében az átlag diákokhoz, a velem egyidős fiatalokhoz képest kifejezetten formálisan kommunikálok. A beszéd terén azonban a helyzet adja. Például, a munkahelyi környezet (jelen esetben pincérként) megkíván egy adott stílust: magázás, visszatérő replikák, különböző nyelvek használata, a mindig pozitív hangnem (ugyebár az is befolyásoló tényező, hogy milyen lelkiállapotban vagy 🧐) stb. Természetesen vannak alapelveim, amelyek bizonyos kifejezéseket, illetve modort nem engednek meg, akármennyire is kényszerít a helyzet. Ez embertől függ.
Harmadik stílusként említeném a blogger nyelvezetemet, amely ugyebár leginkább írásban jelenik meg, de a gondolataim is többnyire ezen a szinten futnak. Ezt körülbelül egy kevert stílusnak tudnám leírni egy kis sajátos humorral fűszerezve – tudniillik nekem nincs valami sok érzékem a humorhoz, de aki olvasta már egy bejegyzésem is vagy a fentieket, akkor már mindenképp rájött, hogy nem az én írásaimtól fog fetrengeni a földön a hasát szorítva és fuldokolva. 😁 Na, mindegy is .
A lényeg, bármely nyelvezeti környezetben töltöm is a mindennapjaim, óhatatlanul belekényelmesedem és kínkeservesen váltok át – kifejezetten az élő beszéd szintjén. És ez állt a pillangókkal teli vizsgadrukkom hátterében. 😊
Csupán, hogy mindezen még fordítsak egyet, többször is megesik velem, hogy véletlenül hamarabb beszélek, minthogy gondolkodnék – talán ez az átlag embereknél is megesik. 😉 Na, ilyenkor 100%, hogy valami gubanc történik, például felcserélem a szavakat (pl. camambert-es dobozban vagy dobozos camambert-ben, nem mindegy 😁 ) vagy esetleg nem azt a szót mondom, amire gondolok, ilyenkor szegény delikvens úgy néz rám, mint borjú az új kapura és csak próbálja kitalálni, hogy mit is szerettem volna. Általában próbálok visszaemlékezni, hogy mit mondtam, vagy kibarkochbázni, hogy melyik szót cserélhettem fel valami mással. 😁 Nehéz az élet, s hát még a körülöttem lévőknek. 😁
Ti hogy álltok a beszédstílusokkal és azok váltásával? Kíváncsi lennék, kinek hány nyelvezete van, és hogy oldja meg AGYBAN azt a zavart, amelyet egy szempillantás alatt képesek teremteni a fejünkben. 🤔
Ha szeretnétek megosztani velünk tapasztalatotokat, bátran írhattok a hozzászólásban és ha szeretnétek értesülni legfrissebb bejegyzéseinkről, csupán annyi a dolgotok, hogy …ah, tudjátok ti mit kell tenni. 😉 🐼
Momolla 