Momolla-ról
Sokat gondolkodtam, hogy megjelenjen-e a valódi személyazonosságom az oldalon. Igen nehéz döntés volt. Végül a sok pro-kontra összecsapások mellett, a sarokban meghúzódó kis hangocska, félénken bár, de határozottan felvilágosított: “Te most segíteni akarsz, miért rejted el magad? Nem az a célod, hogy példát mutass azáltal, hogy kimondod, amire gondolsz, kendőzetlenül leírod a véleményed, még ha valakinek ez nem is tetszik? Hát lépj a sarkadra. Hajrá!”
Ki tudna vele vitatkozni? Így hát ha megengeditek, bemutatkoznék.
Székelyföld szíve mélyén, a magas hegyek közt, ahova még az internet is csak szökőévben látogat el. Itt születtem én, Orosz Gabriella, és itt él a fentebb szóló hangocska, Momolla. Amióta az eszemet tudom a filmek és a zene az életem. Középiskolában a rajzfilmek mellett megjelentek az animék a repertoáron, majd ennek köszönhetően később – magától értetődően – a keleti sorozatok lettek a legjobb barátaim. Ebből adódóan a zenei és kulturális ízlésem gerince jobbra ferdült, amelyet a mai napig nem tudtam – és szerintem már sosem fogok – kiegyenesíteni.
Ezen blog Momolla kérdésén alapszik, miszerint “Mi minden marad kimondatlan?”. Ezennel, nem éppen kreatívan, de megfelelően célnak nevezett piedesztálomra emelem azt a missziót, hogy előcsalogatom az emberek gondolatait régóta dédelgetett, örök éhes, de megközelíthetetlen agytekervényeik közül, megkerestetem velük azt a kis hangot, amely bátorságot ad nekik, hogy végre megszólaljanak. Mindennek természetesen rendje és szabályai lesznek – mi is lenne velünk szabályok nélkül?
Első bejegyzésem az élképzeléseimről fog szólni, minden látogatónak ajánlom, aki először jár itt. Nem is szaporítanám a szót, jó böngészést, olvasást kívánok, és aki talán, a véletlen leghalványabb lángjával, szóhoz szeretne jutni, bátran keressen meg elérhetőségeimen, amint időm engedi válaszolni fogok. 🐼
Momolla 